Armin

Édesanyám hosszú idő óta várt rám, de úgy éreztem még nem tett meg mindent érkezésemért. Azt szerettem volna, hogy az eddig megtalált lehetőségeken felül keresgéljen még. Egy komplexebb ön-kutatói munkára vágytam. Ismerje meg anyukám kikhez született, mi a feladata a megszületésével, és a családjára vonatkozó generációkról generációkra átadott mintákkal, szerepekkel. Mert ezeket megismerve és átlátva, sokkal könnyebben boldogul saját életével, az enyémet pedig még jobban tudja segíteni a célok ismeretében.  

Amikor megtalálta a forrást, megfogantam. Örömmámorban úsztam a pocakban való létem első heteiben, mert anyukám szépen sorban segítséggel feldolgozta a családi mintákból eredő feladatokat, áttekintette a generációs kódokat, és sok mindent megértett a gyerekkorával, életével kapcsolatban. Aztán a magzat kommunikációt is elsajátította. Ettől kezdve, már nem csak én hallottam az ő gondolatait, kérdéseit, hanem anyukám is hallotta, még jobban érezte az enyémet. Ha eszembe jutott valami, nyugodtam megoszthattam vele, hiszen hallotta, látta, tudta és érezte.

            Megkértem, végezze minél többször kedvenc vizi meditációját, mert azt én is szeretem. Úgy érzem általa még közelebb kerülhetünk egymáshoz.

            A születésem idejét is megüzentem neki, ami úgy is történt, ahogy mondtam.